Reszkessetek betörők 2.- Karácsony New Yorkban 

-Szóval, idehozod a barátaidat?

-Nekem nincsenek barátaim.

-Óh. Bocsáss meg!

-Olyan vagyok, mint a madaraim. Elkerülnek az emberek; meglátnak ugyan, de észre sem vesznek. Jobbszeretnék ha nem is léteznék.

-Van ez így. A családom is így van velem. Én vagyok a ház galambja. Mert én vagyok a legkisebb.

-Harcolni kell a jó helyért. Hogy meglássák az embert. És meghallják.

-Így van ez. Engem mindig látnak és hallanak, aztán meg jól bezavarnak a szobámba.

-Tudod én nem voltam mindig ilyen.

-És…milyen voltál azelőtt..?

-Volt munkám, meg otthonom, és családom is.

-Gyereked is volt?

-Nem volt. De nagyon akartam. A férfi, akit szerettem, hűtlen lett hozzám, összetörte a szívem. És amikor újra eljött az igazi szerelem, elfutottam előle. Nem bíztam benne.

-Ne haragudj, de azt hiszem, ez nagyon nagy butaság volt.

-Féltem, hogy összetörik majd újra a szívem. Tudod az ember megbízik a többiekben, és egyszer csak vége. Elfelejtenek.

.Talán csak sok a dolguk. Nem is felejtenek el, csak nem emlékeznek rád. Nem is akarnak elfelejteni, csak kimész a fejükből. Nagyapám szerint, ha nem a nyakamon lenne, a fejemet is elveszteném.

-Félek attól, hogy bízzak; nem akarom, hogy újra összetörjenek.

-Én megértelek. Volt egyszer egy pár frankó görkorim. Sose vettem fel; vigyáztam rá. Dobozban tartottam. És tudod mi lett vele?

-Nem.

-Hát kinőttem! Sose mentem vele utcára. Csak a szobában használtam.

-Azért az ember szíve egy cseppet sem olyan, mint a görkorcsolya.

-Pedig van amiben hasonlítanak. Ha nem akarod használni a szíved, miért félsz tőle, hogy összetörik? Ha magadnak tartogatod, úgy jársz vele, mint én a görkorival: mire szükséged lenne rá, semmire se lesz jó…Próbálkozz vele! Nincs mit vesztened!

-Hm…lehet, hogy igazad van.

-Az biztos. Lehet, hogy törött a szíved, de még jó! Különben nem lennél ilyen kedves!

-Köszönöm! Tudod-e, hogy én már….évek óta nem beszéltem senkivel…

-Így van ez. Pedig jól beszélsz. Nem vagy unalmas, és nem fröcsög a nyálad se közben! Többet kéne beszélgetned! Csak olyan ruhát kéne felvenned, amit a galambok nem piszkítanak össze.!

-Mindent megtettem, csakhogy távol tartsam magamtól az embereket…

-Én is azt hittem, hogy sokkal jobb dolog egyedül lenni, pedighát egyedül nem is olyan jó. Mostmár nem érdekel, hogy hányan piszkálnak. Inkább vagyok akárkivel, mint egyedül.

-Akkor hogy lehet, hogy karácsonykor egyedül mászkálsz az utcán? Bajba kerültél?

-Igen.

-Valami rosszat tettél?

-Elég sokmindent.

-Tudod-e, hogy a jótett kitörli a rosszat?

-Arról már lekéstem. Nem tudom, lesz-e annyi időm, hogy elég sok jót tegyek, amivel kitörölhetem az összes rosszat.

-De hát most karácsony van! Ilyenkor duplán számít a jó!

-Ez komoly?

-Hát persze, hogy komoly! Most tehát csak gondold végig, mi az a legnagyobb jó, amit megtehetsz a többiekért, és aztán menj és tedd meg! Csak a szíved szavát kövesd!

-Oké. Lejárt az időm. Mostmár mennem kell. Ha nem találkoznánk, kívánom, hogy jóra forduljon a dolgod.

-Köszönöm.

-És üdvözlöm a madaraidat.

-Átadom.

-Boldog karácsonyt!

-Boldog karácsonyt!

-És ha valakiben bízni akarsz, itt vagyok én! Sohasem foglak elfelejteni!

-Ne ígérd, amit nem tartasz meg!

-Válaszd a vadgalambokat!

-Mind a kettőt?

-Persze, hisz párban vannak! Megmondom, mi a titkuk: az egyik nálad marad, a másikat pedig odaadod valakinek, akit nagyon szeretsz. Tudod, a vadgalamb a barátság és a szeretet szimbóluma. Ha egy másik embernél ott van a vadgalambod, biztos, hogy örökké barátok lesztek!

-Nahát, ezt nem is tudtam! Azt hittem, csak a mesékben van ilyen!

-Hidd csak el, és ez a két galamb a  magyarázata!

-Nahát, köszönöm!

-Boldog karácsonyt!

-Boldog karácsonyt magának is!

-Boldog karácsonyt!

-Kevin! Boldog karácsonyt!

-Hoztam neked valamit!

-Ez micsoda?

-Vadgalamb.

-Neked is van, nekem is van. Ha mindkettőnknek van vadgalambja, örök barátok leszünk.

-Ah. Óh, Kevin! Köszönöm!

-Nem feledlek el, bízzál bennem!

(Ölelés)