Két barát ment a sivatagban. Kirándulásuk alkalmával összevesztek,
és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, anélkül
hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba: "Ma a legjobb barátom
lekevert egyet!"
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták,
hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani
kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste: "Ma a
legjobb barátom megmentette az életemet!"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat,
megkérdezte:
"Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?"
A másik azt válaszolta: "Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad
írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót
tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el."
TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, JÓSZERENCSÉDET PEDIG
KŐBE VÉSNI!!!
Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz,
egy pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez
már lehet, hogy kevés egy élet.
Olyanoknak küldd el e sorokat, akiket sosem felejtesz, de ne
felejtsd el visszaküldeni annak, akitől kaptad. Ez a rövidke levél utalás,
hogy sosem fogod őket elfelejteni. Ha senkinek sem küldöd el, az
egyenesen azt jelenti, hogy roppant elfoglalt vagy, illetve elfelejtetted a
barátaidat.
Adj magadnak időt, hogy élhess!
Engem sok csodálatos ember megtisztelt a barátságával, köztük Te is,
legalábbis remélem..
Tekints ezt úgy, mintha kőbe írtam volna!!!